Betűszimbolika

Bevezető | A d, e és f betű | Interjú

Bevezető

Ebben a cikksorozatban nemcsak a betűszimbolikával kapcsolatos ismereteket szeretnék átadni a kedves olvasónak, - köztük remélhetőleg minél több grafológuspalántának. Nem titkolt szándékom az, hogy szemléletet adjak, illetve az összefüggések meglátásának fontosságára hívjam fel a figyelmet. Ezek nélkül csak viszonylag mechanikus ismételgetés, esetenként csak némi variálgatás lenne az értelmezésben, az eddig ismert írásmintákból megtanult formák alapján.

Szimbólumok, szimbolika. Mit is jelentenek valójában ezek a szavak? Kissé leegyszerűsítve a szimbólum jel, jelkép, a szimbolika ezeknek a jeleknek, jelképeknek a rendszere.

A világon nagyon sokféle szimbólum van, amelyeket szimbolikákba rendszerezhetünk.

Gondoljunk például a képek mélyebb jelentéseire, az álomképek több szinten is magyarázható értelmére. Már az óvodás gyermekek rajzaiban is nemcsak a konkrét tárgyakat, élőlényeket látja az értő szem, hanem értelmezi a mögöttes tartalmakat is. A kisgyerekek rajzain szinte mindig megjelenik a ház. „Az én házam az én váram” tartja az angol szólás. Mi úgy is folytathatnánk, hogy „a házam én vagyok”, s valóban, a házban a rajzoló egója jelenik meg.

A számok is szimbolikus jelentést kaphatnak, itt az ego az 1-es, -az írásban is, éppen úgy, mint a 2-es ami a „z” modulációjaként a párra vágyást jeleníti meg. A 8-as a végtelen jel 90 fokkal való elforgatásaként is értelmezhető. Az írásban megjelenő 8-asok is a végtelenre utalnak, s attól függően, hogy éppen melyik betű modulálódik 8-assá, az adott betű szimbolikus jelentéstartalmára vonatkoztatható a végtelenség.

A betűknek is megvan a maguk sajátos szimbolikája, s hogy e szimbólumok tartalmának variációit előhívhassuk, szükségünk van a térszimbolika ismeretére. A grafológia alapjaival ismerkedők egyik első elméleti „leckéje” a térszimbolika. A hallgatók elolvassák, megtanulják, sőt az ezzel kapcsolatos vizsgakérdéseket is megválaszolják. De vajon értik-e a lényegét? Értik-e annyira, hogy jól tudják alkalmazni?

Az írásban megjelenő képszimbolika felismeréséhez és értelmezéséhez kell némi intuíció is, de utólag nagyon racionális magyarázatokat találhatunk, éppen a térszimbolika és a ductusformák segítségével. Mert valójában a ductusformák is szimbolikus tartalmakat hordoznak. A csésze, kehely, virágfüzér alakú kötés, a girland képileg félig nyitott emberi tenyérre is emlékeztet, amelyből inni lehet, amelybe adni lehet, - ez az elfogadás, az alkalmazkodás, a kedves, nyílt magatartás jeleként értelmezhető.

S a betűk valamikori pályafutása képekkel kezdődött. Tudjuk, hogy a betűírás egyik őse az egyiptomi képírás. Leegyszerűsítve, többszörösen áttételezve képek tartalmának első betűje, hangja lett a kép értelmezéséből a lényeg, vagyis a kép már azt a bizonyos hangot jelentette. Ugyanakkor hordozta még azokat az egyéb jelentéseket is, melyeket egykor tartalmazott. Ismeretes a héber betűk szimbolikus tartalma is, melyeket a sorozatban nagy vonalakban ismertetni fogok.

A betűszimbolika értelmezésében az ősi értelmezési tartományokat a térszimbolika ismeretével lehet még jobban megérteni, illetve a betű-modulációknak megfelelően aktuális értelmet adni.

Ha pl. az egyes betűk felfelé nyúlnak, az jelentheti az éghez, az Istenhez való közeledés vágyát, de éppen úgy jelentheti a szellemiség preferálását, a tudás iránti étvágyat, vagy az eszmék, eszmeiség, az erkölcsiség felé való törekedést. A betűk szimbolikus jelentéstartalma utal arra, hogy ez a felsőbb hatalmak felé való vágyakozás az élet melyik területére értendő.

A magyar ABC első betűje az „a”, a főniciai alef-ből származtatható, az alef ökröt jelent. Az ökör, mint igavonó állat, a munka jelképe is lehet. Érdekes, hogy a magyar grafológia értelmezése szerint az „a” a munka betűje. Természetesen ezt a térszimbolika segítségével is tudjuk magyarázni. Az „a” betű 3 egységből képezhető, az iskolában az írni tanuló gyereknek úgy tanítják, hogy karika, száracska, kiskapu, ebből lesz az „a” betű.

A karika a kerek egész, s mint ilyen, az emberre vonatkoztatva az ego. A jobbról mellérendelt száracska a szociális oldal felőli megmérettetés. Mindez az alapvonalon, azaz a jelenben, a hétköznapokban.

S vajon mi lehet az, aminek kapcsán az ember naponta megmérettetik a hétköznapokban, - a munka. A kivezető kiskapu a munka gyakorlati kivitelezésére utal.

Természetesen vannak az „a” betűnek más értelmezései is, erről, s valamint az értelmezések modulációiról a következő lapszámban olvashatnak az érdeklődők.

A d, e és f betűk

1. ábra

A „d” betű túl kövérre sikeredett modulációja Bodroghy Péter szerint a vese problémás működésére utal, mert szinte felpuffad, s nem ereszti ki rendeltetésszerűen a vizeletet.

2. ábra

A „d” betű a holisztikus grafológia szerint a stabilitás, a tisztánlátás, az érzékenység, a döntés és az epehólyag betűje, modulációi kedvezőtlen vagy kedvező megítélés alá esnek. Kiemelendő a „lírai d”, mely nagyfokú érzékenységre, sőt költői vénára is vall.

3. ábra

Az „e” betű a középzónában létrehozott hurok, vagyis élmény a mindennapokban. Az „e” betű az ego betűje, magassága, szélessége, a hurok jellege mutatja, hogy mennyire vagyunk megelégedettek az életben, s hogyan érezzük magunkat. A kisméretű, szűk „f” betű arról vall, hogy az író ember kényelmetlenül, szinte feszeng él, benne az élet áradása visszafogott.

A szélesre, öblösre alakított „e” olyan embert mutat, aki képes szinte mindenhol jól érezni magát, elengedetten él.

5. ábra

Bodroghy Péter vizsgálatai szerint az „e” az élet áradása, a vér áramlása, s egyben akadálytalan áramlása a normális szívműködésnek köszönhetően. Az 5. sz. ábrán bemutatott „e” a véráramlás elakadását mutatja, és azt, ahogyan a ritmuszavar után a szív újraindul.

6. ábra

A pacemakerrel élő emberek írásában a lágyvonalú betűképzést a fém hideg egyenessége vágja el.

7. ábra

Mivel az „e” a szív szimbólumának is tekinthető, megnagyobbodása a szív megnagyobbodására utal, „ökörszív”, vagy „sportszív” ennek a neve. Lényege, hogy a túl nagy megterhelés miatt a szívizom rostjai megnyúlnak, kevésbé rugalmasak, nehezebben végzik munkájukat. Ez az állapot azoknál az alkoholistáknál és nagyivóknál is kialakulhat, akik nagymennyiségű folyadékot – sört, bort – fogyasztanak rendszeresen.

8. ábra

Amennyiben az ego élménye, szeretete nagyobb mértékű, mint amekkora általánosan elfogadottnak tekinthető, önszeretet, öntetszelgés jelenhet meg a dupla hurokban, mely bókoló kis virágra hasonlít, s ez a nárcisztikus életérzés jele lehet.

9. ábra

A nagy „E” betű a fülre is utal, és a hallásra is. A „c”-s kötéses álló írást tanuló embereknél az „E” magasról, fentről, hurkosan indított betűje azt is jelezheti, hogy az illető „fentről hall” dolgokat, vagyis hajlamos az auditív hallucinációkra.

10. ábra

Az „f” betű az egyetlen olyan kisbetű a folyó-írásban, mely mindhárom zónán átível, összeköti a szellemet, a lelket, s a testet, s ezt a minden életszférát érintő betűt az érzelem megnyilvánulásaként értelmezhetjük. A standard betűt a szellemi élményekre utaló, a felső zónában hurkot képző vonallal indítjuk, majd a középzónán át az alsó zóna aljáig húzott egyenessel folytatjuk, majd a középzónában egy girlandos áthúzással fejezzük be.

11. ábra

Ennek a betűnek nagyon sokféle variációja létezik, mert a több elemet külön-külön is lehet variálni, s ezeket együttesen is. Leggyakoribb módosulás, hogy nemcsak a felső zónában, hanem az alsó zónában is hurkot képzünk, ezáltal egy 8-as számra emlékeztető alakzatot kapunk, ami a harmónia jele is lehet, amennyiben ezek viszonylag szimmetrikusak.

12. ábra

Aszimmetria esetén nem mindegy, hogy a felső zóna, vagy az alsó zóna rendelkezik hosszabb hurokkal, vagy nagyobb hurokterülettel. A felső-zóna-hangsúlyos „f” betűk írói a szellemiséget, a fantáziát, a játékosságot részesítik előnyben az érzelmek kiélése terén.

13. ábra

A nagyobb alsózónás hurkokat író emberek pedig fontosabbnak tartják az életben az érzelmek kiélése kapcsán a testiséget, az intim érintéseket, együttléteket.

14. ábra

Férfiak esetében az, hogy hol vannak nagyobb hurkok az „f” betűkben, azt jelzik, hogy íróik melyik élet-szférában nyújtják a nagyobb élményt, ezzel kapcsolatban mire büszkék. Nők írásában pedig azt jelzik a nagyobb hurkok, hogy mit értékelnek többre a férfiakban az érzelmek kinyilvánítása terén, – a szép bókokat, vagy a biológiai élményt. A szögesedés a betű alsó zónájában arra utal, hogy az érzelmek megélésére törekvés rámenősen, akár erőszakosan is megtörténhet az író személy szándéka szerint.

15. ábra

A felső hurok nélküli, szinte kereszt alakú „f” betű az érzelmek elsivárosodását is jelezheti, de mindenképp arra utal, hogy nincs harmónia az érzelmek megélésekor.

Interjú

Betűszimbolika-sorozatodban most értünk az utolsó részhez. Hogy élted meg a lapszámról lapszámra való készülést?

Mivel a lap kéthavi rendszerességgel jelenik meg, nagyon jól jött, hogy az éppen aktuális leadási időpont előtt két héttel a szerkesztőbizottság két angyala, Podonyi Hédi és Kovách Judit Regina egymást váltva jelezték: várják a cikkemet. Ez a két hét elég volt arra, hogy gondolatban is ráhangolódjak, megírjam a cikket, és a gyakorlati teendőket is ellássam.

Mennyire volt nehéz példákat találni az írottak mellé? Vagy a már meglévő példák mellé készítetted az elemzéseket? Melyik volt inkább a jellemző?

Szerencsére nagyon nagy írásmintagyűjteménnyel rendelkezem, hiszen 1991 óta gyűjtöm az írásokat. Az elemzésekhez természetesen nem az eredetieket szabdalom szét. Vezérfonalam a betűszimbolika cikkek megírásánál is a betűkben megjelenő térszimbolika és duktusforma, valamint a nyitottság-zártság és alakbéli deformáció átgondolása, megértése, értelmezése, s leírása. Sok száz, de inkább több ezer írással találkoztam eddig,az érdekességeket mindig külön gyűjteménybe csoportosítottam. Ha megírtam a cikket a betűk lehetséges variációiról, akkor kezdem el a kutatást, persze nem az összes minta között búvárkodva, csak a félretett 150-200 között. S előbb-utóbb mindig találtam is olyat, amilyenről éppen írtam. Betűszimbolika-mintáim száma a sorozat kezdete óta folyamatosan bővült, ugyanis a kezembe kerülő írásokon felfedezett bármilyen érdekesség már elegendő ok arra, hogy az adott minta bekerüljön a gyűjteménybe.

Mikor találkoztál először a betűszimbolikával?

1991-ben kezdtem el az iskolarendszerű foglalkozást a grafológiával, Gulyás Jenő István tanítványaként. Már ő is említést tett a betűk szimbolikus értelmezéséről. Az egyik félévben meghívta előadónak Bodroghy Pétert, aki már akkor is komolyan foglalkozott a betűk képi szimbolikájával. Ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet, s arra is volt példa, hogy néhányan az évfolyamunkból összefogtunk, és együtt elutaztunk Miskolcra, csak hogy Péter bácsi előadását meghallgathassuk.

Te mióta használod a betűszimbolikát elemzéseid során?

Tanulmányaim kezdete óta érdekel ez a téma. Ahogyan már az előbb is említettem, mindig külön csoportosítottam azokat a mintákat, amelyeken egy-egy betű valamiféle érdekes formát öltött. Fazekasné Visnyei Irma is tartott a Grafoklubban, még a 90-es években betűszimbolika-előadásokat, azokból is sokat tanulhattunk. Gömöri Géza bácsi betűértelmezései is nagyon érdekesek voltak.

Saját eddigi elemzési tapasztalataid egybevágnak-e a korábban tanult elméletekkel?

Többségükben megegyeznek a régebben hallottakkal, de azok leginkább egyedi betűértelmezések voltak. Én pedig a mostani tapasztalatokat igyekeztem fejleszteni, rendszerbe rakni. Bármilyen furcsa is: a szimbolikus értelmezés, amit nagyrészt a tudattalanunk irányít, rendszerelvű gondolkodással ihletődött, vagyis tudatosan, a megfelelő algoritmust használva megfejthető az egyes betűk jelentése, illetve különbözı változásainak értelmezése.

Adhat-e mindenre magyarázatot a betőszimbolika?

Ha csak arra az értelmezésre gondolok, hogy például az a betű a munka betűje, vagy az m a szociabilitás betűje, ami túlzott leegyszerűsítés, akkor a válaszom: nem. De ha az a betű leírására, annak egyéni jellegeire gondolok, akkor látom benne, hogy az illető hogyan viszonyul a munkájához, mennyire terhelhető. Megbízható-e, vagy inkább másra hárítja a felelősséget. Jól érzi-e magát munka közben (az elsődleges szélessége nagy), vagy éppen szorong miatta (szűk). Úgy érzi, megbecsülik (magas, nagyméretű az ovál), vagy éppen összegörnyed kisebbségi érzésébıől fakadóan, mert nem tud eleget tenni a kívánalmaknak (a szár magasabb az oválnál). Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor a válaszom: igen. Még akkor is, ha tudom, hogy nem a betűszimbolika az egyedüli üdvözítő módszer. Hogy mást ne mondjak: W. Barna Erika például nagyszerű elemzéseket készít szimbolikus értelmezés nélkül is a vonal vizsgálatával, megfigyelve annak nyomatékát, élességét, mázoltságát, folytonosságát stb. Az ő szemlélete szerint minden személyiségjegy megmagyarázható a vonal minőségével. Egy karika alakú jel lehet egy alma, egy kör, vagy akár egy o betű. Én alapvetően a szimbolika felől közelítek, Erika a vonal felől, Jenő a holisztikus grafológia alkalmazásával, de végeredményképpen mindannyian a duktort vizsgáljuk és komplex személyiségkép elkészítésére törekszünk. Vagyis, minden módszerrel minden lehetőség magyarázható.

A betűszimbolika a grafológia igazi mostohagyermeke. Hiszen annak érdekében, hogy az íráselemzést tudományosan művelhessük: mérnünk, számolnunk, értékelnünk kell. Mit gondolsz, hátráltathat minket a betűszimbolika ezen az úton?

Nem hátráltat, miért is tenné? Én valóban nem vagyok méréscentrikus, de a fontos elemeket természetesen megmérem – enélkül nem lehet értékelni, korrekt analízist, szintézist készíteni. Esetemben talán az arány más a mérések és az elemzések között. Nem jövök lázba attól, hogy mennyi adatom, táblázatom és diagrammom van, mert számomra ezek csupán csak segédeszközök, nem a mérés a cél. Nem tartom ideálisnak a grafológusképzésben, amikor egy negyedik féléves hallgató az „átfogó személyiségkép” házi dolgozatának elkészítésekor az öt életterületről összesen másfél oldalnyi szintézist ír, miközben a roppant lelkiismeretesen elkészített mérési jegyzőkönyve 21 oldalt tesz ki. Ez ugyan nem szokásos, de létező példa volt.

Mi az, amit még megjegyeznél ezzel kapcsolatban?

A mért adatoknak a szimbolikus jelentés értelmezésekor is fontos helyük van. Az „a” betűnél például az ovál magassága (önértékelése a munka területén), szélessége (komfortérzete munka közben), alakja (esetleges torzulások jelentése), a torzulások okai (pl. főnöki nyomás, vagy szociális elvárások), dőlése (aktív vagy passzív haladás), nyitottsága (kivel lép kapcsolatba, kitől fogad el információt), az ovál és a szár aránya (elvárásokhoz való viszonya), a szár dőlése (merőleges-e az alapvonalra, vagy pl. jobbra mozdul el a kivezető girland – ez mutatja: át akarja-e tolni, passzolni a munkát másoknak, milyen szociabilitású) stb. Ezen jellemzők mérési adatai mind fontosak ahhoz, hogy meglássam mögöttük az embert.

Van kedvenced a betűk közül? Olyan, amit írni szeretsz, és olyan, amit elemezni?

Az írott k, l, m, r, sz, no meg a g és a gy betűket szeretem írni és elemezni is, a variációs lehetőségek sokasága miatt. S ha szimbolikus értelmezéseiket nézzük: a szellemiség, munka, karrier, munkatársi és emberi kapcsolatok szintjén ezek mind fontosak az életemben.

Mi az, ami leginkább inspirál egy elemzés kapcsán, főként, ha a szimbolikát hívod segítségül?

Ha szimbolikusan akarom vizsgálni a betűt, elforgatom az írást, nézegetem, időt szánok arra, hogy a képek, szimbólumok előtűnjenek. Próbálom elengedni magam, lazítani, hogy az intuícióm minél inkább „labdába rúghasson” a racionalitásom mellett. Ez általában meghozza az eredményt. A grafológiát kizárólag a mérésekre alapozva meg lehet tanulni szakmunkás szinten, mesterszinten, aranykoszorús mesteri szinten, tudósszinten, de ahhoz, hogy valaki ennek a tudománynak a művésze is legyen, ahhoz az esze és a szakmai tudása mellett az intuícióját is kell működtetnie. Ezt a tézist a méréscentrikus grafológusok is elismerik, hiszen grafológiai tanulmányaink során alapvető feladatunk megfigyelni, hogyan hat ránk az írás. Hát akkor engedjük csak hatni!

Mit tanácsolnál azoknak a grafológus hallgatóknak, akik eddig nem érezték közel magukhoz a betűszimbolikát? Mit kell tenniük ahhoz, hogy ezt a technikát elsajátítsák?

Mivel a mérések a tanulmányok során nagyon erős mankónak bizonyulnak, a hallgatók nem szívesen dobják el valami új és bizonytalannak ítélt módszer kedvéért. Mivel a mérés tudományos igényű, biztonságot ad nekik, amire bátran támaszkodhatnak. De akik végigjárnak egy grafoszimbolika-kreditet, azok már más szemmel is nézik az írást, nem csak az eddig ismert, kétséget kizáró mérések szerint. Jobban kellene bízniuk magukban, hogy a már megszerzett tudásukat képesek legyenek kombinálni más, újabb elemekkel – hiszen ezáltal teljesebb emberképet kaphatnak a vizsgált írás készítőjéről.

(Forrás:Grafológia folyóirat)